Nagycsaládosok Komlói Egyesülete

Betekintést nyerhetsz az Egyesület tevékenységeibe, céljaiba, programjaiba.

Szent Miklós ünnepén

"Szent Miklós ünnepén
Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,"
 


 
 
 
Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!

 
 
Téli este, holdas este,
halkan hull a hó.
Téli este, holdas este,
siklik egy szánkó.
Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipõbe, nagy cipõbe,
ajándék hullik.
Másnap a sok gyermek arca
csupa ragyogó.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
öreg Télapó!"
 
 

                                     

 
 
 
 
 
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagy szakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja
Mikszáth Kálmán: A Mikulás bácsi



 Bácsi bizony, de kinek? Mert a Mikulás úr nem ismer tréfát és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másikra.  Mikulás bácsit szentnek festik a képeken. Glória is van a feje körül, és majdnem olyan nagy a szakálla, mint magának az Istenkének.
Nagy mennyei bot van a markában, amely ma ugyancsak vékony fegyver lenne, mióta a Chassepot-puskák fel vannak találva.
Hogy csacsin lovagol, az az akkori idők divatja. Ha Mikulás bácsi ma állandóan köztünk laknék, amilyen gazdag embert játszik a sok ajándékaival, bizonyosan ekvipázst tartana, s azt a halvány csacsit, amin ül, kineveztetné valahová - fogalmazónak.
      

              mikulás3Mert ő, akárhogy hímezzük-hámozzuk is a dolgot, nem egyéb, mint kém, közönséges kém, akit karácsony előtt, mielőtt szétküldené ajándékait Jézuska a gyermekek között, leküldi a földre, hogy tudja meg, szimatolja ki, ki viseli magát jól, ki szófogadatlan és ki engedelmes?
                  miki

Van a köpönyege alatt egy jegyzék-naptár (kapható Légárdy testvéreknél, ára 1 frt 20kr.), abba belejegyez, amit lát, hall, észrevesz, az apa, mama jóakaratú mentegetése nem ér semmit, mert a Mikulás ravasz ember, még a cselédeket is kikérdezi. Sőt aztán az oktalan állatokat, a madarakat is, a füveket: neki ezek is felelgetnek, mert hát akármilyen, de mégiscsak szent ő és tekintélyes nagy szakálla van.
Azért van Jézuska olyan kitűnően informálva mindenről.
       mikulás8

És ez már úgy is lesz addig mindig, míg csak Thaisz Lexi bácsi meg nem hal. Mert ez esetben, mint bizonyos forrásból értesülünk, Mikulás úr van kiszemelve budapesti rendőrkapitánynak. S ha egyszer az lesz, ő sem fog tudni semmit, mert az újságírók megzavarják a fejét.
...Eddig is azonban másrészről nagy a gyanú - s erre még eddig rá nem jött senki -, hogy Mikulás úr nem olyan szemes és lelkiismeretes szent, aminőnek tudják. Nekem legalább sokszor megfordul a fejemben az az eshetőség, hogy hátha az igazi
    miki4Mikulás otthon heverész a mennyekben, valami paradicsomi fa alatt csibukozva, s holmi ál-Mikulásokat küldözget szét maga helyett.
Mert nagyon furcsa az, hogy mikor a kis Emike Miklós estjén bekukucskált az ablakon a mamácska szobájába, egy szakasztott olyan embert látott, mint a Mikulás. Rettenetes nagy szakálla volt és nagy bajusza, de a mellénye meg a nadrágja éppen olyan volt, mint a papáé.
A Mikulás, aki toalett-tükör előtt állt, és a mamácska éppen akkor adta fel fejére az aranyos püspöki süveget. Csillagos palástja ott hevert a széken, s játékszerei oda voltak hányva a padlóra.
Soha annyi fényességet, annyi tömérdek kincset, mint ott akkor...
Hanem hát csak nagyon furcsa dolog az, hogy a mama éppenséggel nem félt tőle - sőt még ő is öltöztette.

  mikulás7

Jaj, ha a papa megtudná, hogy az ő nadrágját és mellényét húzta fel! Hátha még azt tudná meg, hogy a mama szobájában vetkőzött!
Mert a Mikulás is csak férfi - ha szent is.
De ez mind csak semmi. Azt a ködöt, ami a Mikulás kiléte és foglalkozása körül lebeg, még jobban neveli a következő eset.
A sarki boltosék Klárikája meg a mi kis Juditunk jó barátnék. Hol Klárika jön el hozzánk uzsonnára, hol a mi Juditunk megy oda. Néha, mikor a boltos bácsinak, kit különben "Fekete Kutyá"-nak hínak az utcánkban, jó kedve van, beereszti a picinyeket a boltba. Abban a boltban pedig vannak játékszerek is. Tömérdek szép dolog egy rakáson, s most karácsony előtt még szaporodott is. Van ott katona, ló, puska, kard, kis ház, vasút, apró edények, valóságos tündérország az ott együtt.
De semmi sem tetszett annyira Juditnak, mint egy picike bábu; szép kék szemecskéi voltak, gyönyörű fehér haja, mint a kender, hát még a ruhája milyen szép fekete szövetből.
Otthon is emlegette.
A mama így szólt:
-Kár, hogy nincs egy mustra a ruhájából, ha már olyan nagyon megtetszett... olyan ruhákat varrnék a bábuidnak.
mikulás5Judit, mikor beosonhatott Klárikával a boltba, a kis ollócskával észrevétlenül mustrát nyírt a bábu ruhájából - s odaadta aztán otthon a mamának.
...Egy szó, mint száz, azon a csodálatos estén, mikor a Mikulás megjelent rettenetes nagy botjával, görnyedezve az öregség súlya alatt, s egy ősz szakállú szolga hozta utána az ajándékokat, előbb megfenyegette vesszős seprőjével mind a gyerekeket, s azután hátraszólt a szolgájához durván:
-Noé!
-Placeat! - mondá Noé.
-Add ide a fekete ruhás bábut!
Átadta a bábut és a Mikulás odanyújtotta azt Juditnak.
Judit, amint jól megnézte, észrevette rajta, hogy a ruhájából egy kis darabka el van nyírva. Ugyanaz a bábu volt, amelyet a boltban láttak.
A gyerekek tanácsot ültek s kisütötték, hogy mégis lehetetlen hát, hogy Mikulás égből hozná ajándékait: ott veszi ő is, ahol a többi ember, a piacon vagy a boltokban.
Judit ravasz kis gyermek, elment másnap a boltosékhoz, és közönyös hangon kérdezte a bácsitól:
- Nem emlékszik-e, ki vette meg a fekete ruhás babát?
- De bizony emlékszem. A Laci bácsi.
- A Laci bácsi? - kiáltott fel Judit csodálkozva. - A Laci bácsi, a papa barátja, aki hozzánk jár? Hát az volna a Mikulás? Lehetetlen, lehetetlen, hiszen az vékony fiatalember... No, itt valami nagy csalás van a dologban.
Főzik, találgatják, de bizony nem könnyű keresztüllátni a szövevényes történeten.
Aztán úgyis elfoglalja csakhamar egyéb az elméjüket. Jön a fehér karácsony, jön maga a Jézuska.
Az háttérbe szorít mindent, de mindent.
    mikulás9

Még talán a disznópörkölés sem elég érdekes most.
Ki törődnék Mikulás dolgaival?
Majd ki fogják találni máskor.
Ki ám -csakhogy akkor már nem fognak örülni neki, sem nem fognak rá neheztelni.
Adja isten, hogy nagyon sokáig ki ne találják.


  miki1

Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő

 



Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.
 


 

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz


Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?


Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!


Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!


Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!


Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.


Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!


Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd


hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!


Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!


Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!


A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!


Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

Sharon. Mikulás004 képeslapok

Sharon. Mikulás, de csudás c. vers képen képeslapok


Csizmadia Nikoletta

Mikulásra Várva

Csendes este, téli este
halkan hull a hó,
csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.
Benne ül egy kedves bácsi,
arca mosolygó,
mellette egy teli puttony,
benne minden jó.

Itt egy ablak, ott egy ablak
halkan kinyílik:
kis cipőbe, kis csizmába
ajándék hullik.
Reggel a sok gyerek szeme
csupa ragyogás,
vígan mondják:
itt járt nálunk a jó Mikulás!

 

Mayer Mihály: Szívesen lennék Télapó!


Nézem merengve Karácsonyfánk fénylő pontjait
Arra gondolok csendben
Szívesen lennék Télapó boldogan, várakozó időben
Hogy melegséget ajándékozzak mindenkinek

Adhatnék vezérlő csillagot is sokaknak
Ebben a szeretetigényes időben a rászorulóknak
Hogy általa mindenki szívébe szeretet költözzön
És ezáltal beindulna a hajlam náluk is

Ajándékaimmal senki nem fázna, nélkülözne
Sőt, sokan felszabadultan énekelve
Megindíthatnák ők is a szerető hajlamot
Hogy mások is meghallják a zengő dallamot

E tüzemmel mozogni kezdene
Karácsonyfájuk ága Pislákoló fényénél csillogást láthatnának családtagjaik
Elmerengenének ők is szeretettel csendesen
Hogy eljött Jézusunk ki újra megjelent

Szeretem a Karácsonyt a szeretet ünnepét
Ünnepelem én is családom és Krisztusunk születését
Értünk és földre jött e bűnös világra
Hogy minket és mindenkit újra megváltsa

Istenem! De szívesen lennék én Télapó
Hogy a hidegben is meg tudjam nyitni szívetek
Emberek! Hogy betérjen hozzátok a szeretet
Hogy együtt tudjuk várni Jézusunkat az érkezőt

Istenem! De szívesen lennék én a szeretet hírnöke is
Hogy tudjam mutatni a jó út merre vezet
Hogy szívem hárfa pengő húrját
A szeretet ünnepén meghalljad

Ha évente megújulva Télapó tudnék lenni
Felújítanám a szülői házam szokásait
Feledhetetlenné tudnám tenni légkörét
És drága szüleim tárgyi és szellemi értékét

Emlékeimet a gyermekkoromból a felnőttkorba vittem
Azokat a családi szeretet örömétől kezdve
Az ünnepi asztal finom ízéig mindvégig
A családom szeretetéhez tettem

Rajtunk, szülőkön múlik egyedül csak az
Hogy mennyi szép szokás marad gyermekeinknek
Hogy felismerjék ők is azt, hogy felelősek vagyunk
Magunknak, nekik és másoknak is

Várjuk megújulva mindig a szívünkkel
Hogy be tudjon jutni a pitvarainkba a szeretet
Hogy önzetlenül tudjunk vigadni olyan tetteken
Amely Jézusunkban ilyenkor meg jelen 

Emberek, Gyermekeim és Unokáim legyetek ti is
Télapók legalább az ilyen Karácsonyi ünnepen
Vigyétek az emberek felé azt a szeretetet
Ami a szívetek pitvaraiban megterem

 

                             

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja - mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra -
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova -
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.

/ Veress Miklós: /


Czeglédy Gabriella:

JÖN A MIKULÁS

Jön már, itt a
Mikulás!
Fehér prémes,
hósapkás.
Hétmérföldes
csizmája,
a világot
bejárja.

A hatalmas
puttonya,
ajándékkal
megrakva.
Jó gyermekek
megkapják,
megtelnek a
kis csizmák.


Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

/ Gazdag Erzsi: / 

     



Hívogató

Gyere ide, Mikulás!
Minden gyermek téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?
Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?
Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád!


/ Gerencsér Andrea /






Hulló hóban

Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.


/ Kiss Viktória: /




Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.

/Czeglédy Gabriella: /

Szilágyi Kati:A róka mint Mikulás





Mesélő: – December puha fehér hóval érkezett
az erdőbe. Minden csendes, az állatok
rejtekhelyükbe húzódva várják a jobb időt.
Csak Nyuszkóéknál nagy a nyüzsgés. A három
nyúlfi – Nyuszkó, Füleske és Ugri – lázasan
készülődik, éppen nyúlcipőiket tisztítják,
közben izgatottan beszélgetnek.
Nyuszkó: – Biztos, hogy eljön?
Füleske: – Hát persze! Ő minden évben eljön.
Nyuszkó: – És nekem is hoz ajándékot?
Honnan tudja, hogy én is megszülettem?
Ugri: – Ő mindent tud! Ne izgulj, te is kapsz
ajándékot, csak jól tisztítsd ki a cipődet!
Nyuszkó: – De szeretném már látni piros
kabátját, fehér szakállát és ajándékkal teli
hatalmas zsákját!
Mesélő: – Miközben így beszélgettek, nem
vették észre, hogy az ablak alatt ólálkodik a
róka, és hallgatózik.
Róka: – Kit várnak ezek? Vajon ki lehet az
a piros kabátos, fehér szakállas, nagy zsákot
cipelő ember? Csak nem az, akit a domb
mögött láttam baktatni? Hogy is hívják?...
Mikulás! Na mindjárt megérkezik hozzátok
a Mikulás, hamarabb, mint gondolnátok!
(Azzal elrohant, mert óriási ötlete támadt.
Hazament, és előkapta azt a kopott, piros
kabátot, amit a madárijesztő viselt a nyáron,
kenderből szakállt kötött az állára, a fejére
húzott egy egérrágta kucsmát. Fogott egy
üres zsákot, s elindult Nyuszkóékhoz. Bezörgetett.)
Nyuszik: – Ki az?
Róka:– Hát ki lenne?
Az, akit úgy vártok! A Mikulás!
Nyuszik: – Jaj, de jó! Jaj, de jó!
Füleske: – Gyere be gyorsan, biztosan nagyon
átfagytál ebben a hidegben!
Nyuszkó: – Tedd le a zsá... De hiszen ez a
zsák üres! Nekünk nem hoztál semmit?
Róka: – Hát szó, mi szó, már sokfelé jártam,
elfogyott az ajándék, de azért nektek
tartogatok még egy kis meglepetést a zsák
alján. Gyertek, keressétek meg, mert már
nehezen hajlik a derekam!
Füleske: – Várj még, Mikulás! Előbb hallgasd
meg a verset, amit neked tanultunk.
(Elmondják a Hull a hó című verset.)
Róka: – Jó, jó, de most már
gyertek, vegyétek ki a zsákból az ajándékotokat!
Ugri: – Várj még, Mikulás! Hallgasd meg
azt a dalt is, amit neked tanultunk.
(A nyulak rázendítenek a Hull a pelyhes fehér
hó című dalra.)
Róka:– Jól van, elég a
kornyikálásból, gyertek az ajándékért!
Nyuszkó: – Mikulás! Előbb nézd meg a
rajzunkat, amit neked készítettünk! Ugye
milyen szép?
Róka: – Szép, szép, de ne vacakoljatok
már annyit, gyertek ide a zsákhoz. Nem
gondoltam, hogy ennyit kell veletek bajlódnom!
Mesélő: – Ekkor valaki bekopogott, és megszólalt
kintről egy kellemes, mély hang.
Mikulás: – Itt laknak Nyuszkóék? Én a
Mikulás vagyok. Eljöttem hozzátok, mert
úgy hallottam, nagyon jók voltatok.
(Benyitott, s a nyulaknak még a lélegzete is
elállt. Rögtön rájöttek, hogy ez az igazi
Mikulás, nem az a szedett-vedett ruhás
modortalan alak, aki szeretett volna a föld
alá bújni szégyenében.)
Mikulás: – Úgy látom, épp jókor érkeztem.
Hohó, barátom! Állj csak meg! (Lekapta a
szökni próbáló rókáról a kucsmát és az álszakállt,
s a nyulak felismerték ravasz ellenségüket.)
Nyulak: – Jaj, hisz ez a róka!
Mikulás: – No, te róka! Most te is megkapod
az ajándékodat! Ha nem kotródsz el
innen azonnal, kipróbálom a hátadon ezt a
köteg virgácsot!
(Nem kellett kétszer mondania, a róka már
árkon-bokron túl volt.)
Mesélő: – A nyuszik pedig előadták a verset
és a dalt az igazi Mikulásnak is, aki
gazdagon megjutalmazta őket. A fényesre
tisztított nyúlcipők dugig voltak ajándékokkal,
jutott az ablakpárkányra is. A nyuszik
pedig olyan boldogok voltak, mint
még soha.
           


         Mikulás dolgozik a névsoron

Osvát Erzsébet: Jön, jön, Télapó!

Puha pihe pilinkél,
megpihen a fán.
Csilingelve, csengve
közeleg egy szán.
Tornyos kucsmájában
Télapó ül benne.
Arca, orra piros,
mintha festve lenne.
Huncut hópelyhecskék
bajuszára szállnak
s kacagva-nevetve
hinta-palintáznak.
Télapó szánkóján
sok-sok fenyőfácska,
a szánon meg ott van
ezerzsebű zsákja.
Mi van a zsebekben?
Megsúgom tinektek:
szebbnél-szebb ajándék
a jó gyerekeknek.
Ma este Télapó
s ezerzsebű zsákja
elindul kincsével
ha senki sem látja,
csendben házról-házra.
Évi, Peti, Zsuzska
várja is már nagyon.
Itt lesz nemsokára
s kipi-kop,
kipi-kop,
kopog az ablakon.


Osvát Erzsébet: Készülődik Télapó

Van nekem egy csodás,
csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.

Előveszem, nézem
vajon hol is lehet?
Hát épp most indítja
útjára a telet.

A kis hópelyheket
szárnyukra bocsátja,
csillogva hullanak
a didergő fákra.

Majd zsákot hoz elő
a kincses kamrából.
Van abban a zsákban
minden a javából:

Finom csokoládé,
meg játék, százfajta,
kisvonat, hintaló:
kengyel is van rajta!

Aztán útnak indul,
ha csendben várjátok,
a sok ajándékkal
bekopog hozzátok.


Sharon. Mikulás20 képeslapok

miki2

Donkó László: Mikulás de csudás!


Mikulás, Mikulás,

mindene de csudás:

Legszebb a puttonya, ajándékból

minden jóból

ki nem fogy soha!

Mikulás, Mikulás,

mindene de csudás:

legjobb a jó szíve,

ajándéknál

dúsgazdagabb

jósággal van tele!

Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája
   
 A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
     – Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
     Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
     Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
     S míg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
     – Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
     S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő a cipőből, hogy az asztalt is telerakhatta volna vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
     – Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
     De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint egy álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.  Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.



Figyelem! Új ablakban nyisd meg.


 Hegyen, völgyön mély a hó

Hegyen, völgyön mély a hó -
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!


Sharon. Békés ünnepet! képeslapok


miki-020

 

 

 




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 31
Heti: 11
Havi: 399
Össz.: 384 663

Látogatottság növelés
Oldal: MIKULÁS, KÉPEK, VERSEK
Nagycsaládosok Komlói Egyesülete - © 2008 - 2024 - komlo-nagycsaladosok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »