MÁRCIUS 8. NŐNAP
Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.
Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.
Lágy szellők hangját hallgatom
a nőnapon, a nőnapon.
most néhány szót kell mondanom,
ez alkalom, ez alkalom...
Mert nincs annál szebb álomkép,
úgy gondolom, úgy gondolom.
Ha kezünk fogja női kéz,
ezt jól tudom, ezt jól tudom...
Ők a férfi örök társa,
nagyon-nagyon, nagyon-nagyon.
Testünk, lelkünk tükörmása,
minden napon, minden napon...
Élet nélkülük nem lenne,
semmi olyan, semmi olyan.
Elhullnánk a végtelenbe
otthontalan, otthontalan...
Nem ismernénk soha szépet,
oly édesen, oly édesen.
Szív szerelmet, boldog életet,
mi sohasem, mi sohasem...
Nőinket sosem feledjük,
bizony-bizony, bizony-bizony...
S nem csak nőnapon szeretjük,
nagyon-nagyon, nagyon-nagyon!
ANYÁK NAPJA
Május első vasárnapja édesanyák ünnepe.